A szanyi kanásztáncra az eszközös pásztortáncok maradványai közül a nyugati dialektusra a földre tett, keresztezett két bot felett járt kanásztánc jellemző. Valószínűsíthetőleg a fegyvertáncokból alakult ki.
A kanászok korábban fokossal, később bottal járták. Az ügyességi próba vagy virtuskodó mutatvány volt a lényege.
A szanyi kanásztánc két váltakozó részből épül fel:
Az első részben – lassú részben -, az eszköz kerülgetése, körül táncolása mint bevezető szerepel, a tánc közben érinteni, elrúgni, megérinteni nem szabad. Sasszé térforma jellemző, majd a dallam végén a botokat keresztbe rakva - a fő részben - a botok alkotta negyedekben a botok fölött cifrák és forgócifrák variációit járták.
Kísérő zenéje ének nélkül a Csóri kanász mit főztél… kezdetű népdal.
Ennek a népdalnak a felgyorsított refrénjére járták a lassú sétákat követő ugrós motívumokat.

A szanyi verbunk nyugati táncdialektushoz, a táncélet és tánckincs szempontjából a Rábaköz egységéhez tartozik.
A Rábaköz a magyar nyelvterület egyetlen pontja, ahol a történeti körverbunk nyomai az élő hagyományként fennmaradtak napjainkig. E táncnak jelentős szerepe volt a rábaközi parasztság életében, amelynek középpontjában a rendkívüli fejlett legényélet állt, céhekben, legénytársaságokban gyakorolták, első sorban nagy rendezvények búcsúk megnyitásánál táncolták.
A szanyi verbunk a kónyi verbunk egyik változata, amely az 1920-as évektől terjedt el a szanyi búcsú bemutató táncaként.
A rábaközi verbunkok két jellegzetes altípusát ismerjük.
A Rábaköz keleti részén, Kóny, Szil, Szany, Sobor stb. községekben él az egyik formája. Egyetlen lassú részből áll, tempója 120-130.
A rábaközi verbunkok másik típusának szerkezeti felépítése és motívumkincse eltér az előzőtől. A Kapuvár környékén (Hövely, Vitnyéd stb.) ismert verbunk is lassú és friss részre tagolódik.
Teljesen szabályozott felépítése, gazdag forma-motívumkincse és terjedelme különbözteti meg a karéjtól.
A szanyi verbunk teljesen kötött szerkezetű, ezt egyrészt a tudatos összegyakorlás másrészt a táncvezető un. "hej legény" irányítása biztosítja. Az ő kiáltására, irány, vagy figura váltás történik.
Táncot jobb, bal irányban szimmetrikusan járt motívumok alkotják, melyeket csapás előkészítővel, ritka, sűrű tapssal készítenek elő. A táncban előforduló motívumok:

• bokázó
• fordulós bokázó
• fordulós csizmaverés
• tapsbemérés taps
• hármas taps
• szaladó bokázó
• "rúgd meg"

Zenei dallam: Ez a kislány barna kislány…

Szany egyik legnevezetesebb táncformája a verbunk mellett a dus.
Ugrós tánctípus családjához tartozik, fejlett, de mégis megőrzi régies vonásait.
Gyors tempójú, rendkívül dinamikus és erőteljes, ritmikailag rendkívül változatos férfitánc. A dúsban nincsenek pihenő motívumok, mindig erőteljes előadásmód jellemző.
A tánc formai és hangulati megjelenítését a táncos rögtönző képessége fokozza. Szólóban, csoportosan összekapaszkodva vagy párosan is táncolják.
Nők sosem táncolják. Zenei anyaga vegyes. A régi stílusú dallamok már háttérbe szorulnak, de Szanyban kísérőzeneként még ma is felcsendül:
Szérül legeljetek…
Sej, a szanyi híd alatt…
Nagygazda volt az apám…dallama.
Néha eszközökkel is táncolják (boros üveg, seprű)

Adatközlőink, dusolóink: Táp József,
Szentes Varga Mihály,
Szentes Varga Ferenc,
Varga József,
Kocsis Antal
Motívumai bővített és összetett szerkezetű változatokból állnak

Motívumok:
kopogós- dobogós motívum Rakosgató
csapásolók
Kézmozdulat: bal kéz bal láb, erőteljesen, lendületesen.
díszíthetjük: - lábemeléssel vagy lengetővel is
váltakozva is végezhetjük : nincs taps, 1 taps, szinkópa, 3 taps.
légbokázó:
cifrák: kis cifra, nagy cifra, hátul keresztező cifra.

Új stílusú tánc, a nyugati táncdialektus földrajzi egységéhez tartozik. Szanyra inkább a páros csárdás jellemző.
A szanyi csárdás régi táncstílusára utalhat a fogásmód - csípő/derékfogás - és nagyon jellemző a lány felkérése, táncba hívása.
A tánc kezdetekor a férfi, a zene tempójára kiforgatja, megpördíti a karja alatt. Picit balra vagy jobbra dönti, ezzel jelzi a tánc kezdetének irányát.
Típusai: Lassú / friss csárdás
Adatközlőink: Varga József és felesége, Ilonka néni
Magyar Alajos és felesége, Irma néni
Szentes Varga Ferenc és Orbán Józsefné ( Anna néni)
Lassú csárdás:
A lassú csárdás szegényes motívumkinccsel rendelkezik inkább egy –két lépéses, páros forgásos motívum jellemzi.
„kujtorgó, sétáló„ csárdás - párhuzamos lassú csárdás, helyváltoztató (Magyar Alajos és felesége csárdása volt)
„Ilonka néni és Jóska bácsi” féle csárdás- helyben maradó, lehet lassú és friss csárdás is, a férfi gyors sarkazó, bokázó, aprózó lábfej és kopogós motívum, a női motívumok visszafogattabb, méltóságteljesebb, lépései féltalpon, kissé „sedrő” mozdulatokkal történik, a férfi szinte maga előtt táncoltatja a lányt.
Friss csárdás:
A friss csárdás lenthangsúlya teszi a csárdásformát dunántúlivá.
Ugyanaz az Ilonka néni féle csárdás csak gyorsabb tempóban.
lippentő
„mártogatós” – friss csárdás, egymással szemben álló, ellentétes lépéssel táncolják, melyet lehet váll, derékfogással és kézfogással is táncolni.

Udvarló, szerelmi táncnak is nevezhetjük.
Az 50-es évek végén vált önálló koreográfiává.
Egyszerű szerkezete a lányok, fiúk, párok összehangolt mozgását fogja keretbe, mely sajátos térformáival igyekszik a látványt fokozni.
A csárdásból önállósult motívum "a csalogató" az alapja. Hagyományértékét is e motívum adja.

A csárdásnak e változata a legvegyesebb értékhordozó.
Vezérmotívuma a "kézhajtós" csárdás melyet a lányok a legényektől elszakadva, kezüket csípőmagasságban párosan lengetik. Korábban a legénnyel együtt kipördítették magukat.
A tánc szerkezete lehetővé teszi a leányok számára, hogy a legényeknek "kellessék" magukat, páros táncra csábítva őket, mely ugrósokból, lengetőkből áll, majd a páros tánc közös polkaszerű páros ugróba csap át.
Un. termékenységi táncokra utaló "csörgés" adja sajátos változatát.